Üdv a nyájas olvasónak. Még tavaly az első "lakáspiacos" posztban kifejtettem, hogy a csere miért nem működik. Sajnos alaposan el vagyok maradva a tervezett témákkal önmagamhoz képest, úgyhogy most jön egy kis cikk a költözésünk előtti utolsó másodpercben történt apró "malőrről". Némileg módosítanom kell az álláspontomat... Nézzük a számomra kedvezőnek tűnő és meghiúsult cserés történetet ismét. Kisvárosban laktunk, egy 1966-ban épült társasház második emeletén, 43m2-en egy szoba étkezős lakásban és ezek voltak a kiinduló problémáim.

A társasházban szintenként három 43m2-es és egy 58m2-es lakás van és ez a környéken általános. Amelyik házban vannak nagyobb lakások, ott szintenként csak egy van. Szerintem ez egyértelmű, hogy ha az ember szeret egy környéken élni (lakni a lakáskultúrás képeken szoktak, mi élünk), akkor először helyben nézi meg a lehetőségeket.
A ház kialakítása nem ad lehetőséget még egy falszomszédos kisebb lakás vásárlására, amit a már meglévővel egybenyitva teret lehetne nyerni. A miénk pont azon az oldalon volt, ami a nagyobbal lakással szomszédos.  

Szóval tavalyi év tavaszán első tervezett próbálkozásként a szomszéd mamát kérdeztem meg, hogy a lakáscsere érdekelné e őket esetleg. Ami nekik van, az láthatóan nekik nagy! Mondtam, hogy adhatna az unokáknak egy kis pénzt, súlyos milliókat fizetnék rá. Bizonytalanul, de nem volt a válaszuk! Attila (élettárs) most költ majd a felújításra, ablakcsere, kondikazán. Meg tudja az öreg fát már nem lehet átültetni, majd az unokáim megöröklik! Ezen felbuzdulva megkérdeztem a menyét is (unokák anyja), hogy mit szólnának ehhez. Örültek, ebből gondoltam, hogy hátha utána megy az "ingyen" pénznek és ő puhítja tovább a nénit.

Aztán mi közben egy laza fél évet töltöttünk el ingatlanok nézegetésével, aminek a vidéki kertes ház megvétel lett a vége ... Ki is tettük a pontot, szeptemberben megvettük, fizetjük még 20 évig. Talán olyan november környékén egy beszélgetés alkalmával meg is mondtam a néninek meg a bácsinak, hogy év végén el fogunk költözni. Vettünk egy házat 10Km-el arrébb, ott bírtunk találni egy megfizethetőt, jó ár érték arányút. Mondták, hogy jó, oké, sok sikert. Költözési rajt indult december 10 környékén, de már jóval előtte demonstrációs céllal a cuccaink jó része lépcsőházba volt bedobozolva, plusz az üres doboz hegyei is.
Erre december közepén az öregek megállították a páromat a lépcsőházban, hogy "jaj aranyoskám csak nem elköltöznek? nem is gondoltuk, hogy ez ennyire komoly! mi lett a kis lakással, eladták? de kár! még is jó lett volna nekünk a maguk kis lakása!". Érdekes ezt közelebbről vizsgálni. Mi történhetett? Volt a balul sikerült felújításuk, feltételezhetően találkozott a szigeteletlen lakásuk hőigénye a termosztátos kondikazánnal és megkapták az első gázszámlájukat ... Illetve ennyi idő alatt ért körbe az információ a fiától a menyén át, hogy még is jó lenne nekik az a csere, meg főleg a készpénz...
A csere iránti igényüket végül nekem is jelezték hónapokkal megkésve. Egy kávé mellett jót beszélgettünk erről, mint meg nem valósuló dologról. Végül is, akkor is cserélhettük volna, a két utcával arrébb lévő hasonló ingatlanomat a nagyobbra, de ahhoz akkor már semmilyen érdekem nem fűződött. Kis lakást egyszerűbb hasznosítani, mint a nagyobbat.

A tanulság ebből számomra az, hogy milyen könnyű elbeszélni egymás mellett. Az ember soha nem fogja átlátni mások családi kapcsolatait, igényeit, egymás közötti kommunikációra képtelenségét. Azt kellett volna csinálnom, hogy minden érintettel külön beszélek és amikor úgy érzem, hogy leülepedett az ajánlatom, akkor "elkapom" őket úgy, hogy egyszerre többen is jelen vannak. Ezen utóbbinak az az előnye, hogy azt követően már nem tudják kikerülni, hogy egymással is megbeszéljék a csere ajánlatot. Végül is nem bánom, hogy így alakult a történet, csak mint (akkor számomra nagyon bosszantó) érdekességként meséltem el.

Üdv a nyájas olvasónak! A címben megjelöltem egy problémakört, több generációt nézve (nagyszülők, szülők, én). A megélhetés mint trauma, a spórolás mint trauma és a legnagyobb anyagi jellegű trauma, az ingatlan szerzés és esetleges hasznosítás. A poszt túl hosszúra nyúlt, és általános bevezetőnek is szükségét éreztem, ezért bontottam két részre. Szóval a család anyagi döntései már befejezett tények, utólagos értékelésük pedig viszonylagos. Az is, hogy én miket sorolok a rossz döntések közé... Utólag mindenki tud okos lenni, meg utólag már minek... Ami miatt ez még is érdekes számomra, hogy háta ki tudok alakítani magamban (gyakorlati szinten) egy másfajta anyagi szemléletet.

Utalás a "30as nyugdíjas" Facebook koprodukción 2017 szeptember 7-én megjelent jegyzetre. Akit érdekel, azt a címet keresse, hogy "Így lehet 3 gyerekkel korai nyugdíjat teremteni". A cikk merőben más szemléletet hordoz a vagyonelemek kezelésével kapcsolatban, mint amivel én magam (neveltetésemből adódóan) rendelkezem. Az általam elolvasott "hú de sikeres vagyok, hú de meggazdagodom" típusú írásokból eddig ez bizonyult a leghasznosabbnak.
Korai nyugdíjjal ebben a formában nem foglalkozom (középkorú vagyok, úgy ítélem meg a mostani helyzetemben már késő), de igényem van arra, hogy csökkenjen a havi fixtől függő bevételi kényszerünk.
Az illusztrációnak szánt kép tömören össze is fogja a problémakör lényegét. Nem a harácsolás a cél, hanem a család anyagi stabilitásának megteremtése (ha nincs), megtartása (ha van). Az országunk történelmi sajátosságaiból adódik, hogy amikor rokonaink elkezdték az életüket, akkor a mindenkori gazdasági, jogi, politikai környezet "eldöntötte", hogy sikerrel jártak ezzel, vagy sem... Szerencsére jelenleg nem ilyen gyászos a helyzetünk, mint mondjuk három generációval korábban.

Az alapfogalmak (nem én találtam ki) és kellenek:
Hogyan juthatunk jövedelemhez?

Aktív jövedelem - a munkavállaló az elvégzett munkája után havonta fizetést kap (maradjunk a bérből és fizetésből élőknél, mivel mi azok vagyunk). Definíció szerint a munkaerő ára, a hónapról - hónapra történő reprodukálásához szükséges összeg (lakhatása, rezsije, étkezése, ruházkodása) lenne... Azért mondom, hogy lenne, mert több generációt érintő probléma, hogy a kapott fizetés nem elegendő a megélhetésre. Illetve elég (más lehetőség úgy sincs) szűkösen, nagyon beosztva. Vagy utalva drága nagymamámra, aki a 60-as években kamu papírokkal dupla műszakot dolgozott, hogy eltartsa a családját... Fejlett országokban (mostanság itthon sem olyan ritka) többet keres a munkavállaló, mint amiből megél. A "megélni" szó relatív fogalom, kizárólag aktív jövedelem esetén az embernek meg kell tanulnia beosztani a rendelkezésre álló havi forrásokat. Nagyszüleim, anyámék és én is (más forrás nem lévén) aktív jövedelemből spóroltunk, nem túl hatékonyan. Állítólag ez nem nehéz! De én azt láttam (látom), hogy kizárólag az aktív jövedelemből tényleg művészet spórolni. Befizetem a csekkjeim, kajámat, útiköltséget, ezt-azt és vége is. Aki elkezd többet keresni, általában többet is költ majd. A gazdasági környezetünk sem állandó (infláció, pénz vásárlóértéke stb.). Havi 1 milliós nettó fizetést is fel lehet nyom nélkül élni, ha magasabb igényt hoz magával. Másnál meg azt láttam, hogy csekély összegből is tudott spórolni. Mindkét esetnek az a közös jellemzője, hogy ha nem áll munkába az illető, akkor hamar éhen hal, tehát a bevételi kényszere szoros.

Anyagi tartalék - tegyük fel, hogy éppen nincs száguldó infláció (ugye? kedves Antall-kormány...), a havi megélhetéshez szükséges összeg kiszámolható, viszonylag állandó. Ha rendelkezünk ennek az összegnek a többszörösével (amihez már tartósan nem kell hozzányúlnunk), akkor a bevételi kényszerünk lazul, ez ad egyfajta biztonságérzetet az embernek. Azért, mert ha valami beüt (baleset, tartós betegség, munkanélküliség) akkor át tud vészelni pár hónapot. Na ez az, ami az itt élő embereknek alig, vagy egyáltalán nincs. Ennek okaként a több generációt érintő traumákat, a hosszú ideje reálértéken alacsony béreket és a rendszerváltást követő fogyasztói társadalom sajátosságait jelölném. A felső középosztály, vagy a gazdagok világának vizsgálata nem érdekes számunkra, mert nem tartozunk közéjük ... Tévesnek ítélem azt a hozzáállás, hogy "egyáltalán nem teszek félre, mert csak havi pár ezer menne". Tárgyhóban az ember amúgy sincs beljebb annyival, de hosszú távon még jól jöhet, ezért érdemes megpróbálkozni az anyagi tartalék képzésével.

Passzív jövedelem - valamilyen előzmény befektetés (ráfordított munka, vagy pénz) az aktív jövedelmen felül hozz nekünk plusz jövedelmet. Ezt, ha olyan jellegű, félre téve hosszú távon jelentőssé is válhat.
Legális példák passzív jövedelmi forrásokra:
- bankbetét (fogalmilag az lenne, a kamat lekötés idejétől függően 0,1 - 1%)
- állampapír (fogalmilag igen, a kamat lekötéstől függően 2 - 5%)
- jogdíj szellemi termék, szabadalom után
- ingatlan bérbeadás, (egyik olyan passzív jövedelem, ami tartósan képes évi 5-6%-ot hozni)
- földalapú támogatások (szintén ingatlan tulajdonhoz kötött)
- tőzsdei papírok adása-vétele közötti árfolyamkülönbség
- osztalék vállalkozás, vagy részvény után
- saját mezőgazdasági, ipari termék, szoftver (ez fából vaskarika, mert ezzel dolgozni kell, tehát akár az aktívhoz is besorolható)
- lakáskassza, nyugdíjpénztár, egészségpénztár (hosszú távú és speciális célú megtakarítások, ami passzív jövedelemnek is felfogható)

Passzív vagyonelemekről:
Hosszú távon általában változnak a passzív jövedelem keletkeztető vagyonelemek tulajdonságai.
Nagymamámnak például soha nem volt banki jellegű (postai takarék, takarékszövetkezeti, bankbetét, állampapír stb) megtakarítása. Anno a nővére a második világháborút követő hiperinflációkor az eladott közös házuk (örökség) árát bukta el a pengő alapú bankbetétének elértéktelenedése miatt.
A szüleim generációja már másképp állt ehhez, ők próbáltak ilyen módon is megtakarítani, bár alig adtak rá kamatot. A 90-es években például kifejezetten jók voltak a betétek, takarékjegyek, állampapírok kamatai (Antall-kormány ismét... ami elment az inflációval, az nem feltétlen jött itt vissza). Most 2018-ban láthatóan pocsék a kamat. Mondjuk akinek van 1mFt-ja 5 évre lekötött állampapíron 5% kamatot tud realizálni (ami meglátásom szerint még az 5 évi inflációt sem követi).
Az ingatlan bérbeadás több generációra visszatekintve mindig hozna (ha lenne). Ez a mindenkori legdrágább vagyonelem, ezért is jelöltem meg a szerzését traumatikus dolognak. Ez tűnik a legbiztosabb dolognak (a neve is az ingóság ellentéte). Nagyszüleimnek egyáltalán nem volt (ami volt azt elvette az állam, a testvérek elosztották egymás közt, kiforgatták belőle egymást, eldorbézolták) ingatlan vagyona. Szüleim generációja már tudott vásárolni ingatlant és mi is (a kamatemeléses és devizahiteles traumáktól tekintsünk el most). De ez még mindig "csak" az az ingatlan, amiben élünk, ennek okán bérbe adni nem tudjuk.
A tőzsdéhez, osztalék részvényekhez is kezdőtőke kellene, ráadásul érteni is kéne hozzá, nyomon is kéne követni. Az átlag polgárnak, mint például én ehhez kicsi az affinitása.
Mezőgazdasági termékekkel kis mennyiség esetén is lehet számolni. Például most, hogy lett kertünk, késő őszig a zöldségek javát elvétve fogjuk csak venni, ez akár számszerűsíthető is lehetne.
Az utolsó kategória a hosszú távú öngondoskodás kategóriába eső megtakarítások eredménye lenne, aminek a sikerét - kudarcát nem tudunk két-három évtizedre előre. Közülük a lakáskassza a kakukktojás, ezt emelném ki, szerencsés esetben 10% körüli hozamával. Lehetséges alternatíva egy későbbi lakáscélra, mint egyszeri egyösszegű passzív forrás. Ismét megjegyzem, hogy leendő lakáscélra és valószínűleg nem befektetési célra kerül majd felhasználásra.
Jöjjön egy újabb felsorolás:
- van ingatlan, eladom - egyszeri készpénz bevételhez jutok,
- van készpénz, elköltöm - vagyonvesztés,
- van készpénz, bankban tartom - vagyonvesztés (infláció, negatív kamat), vagy jobb esetben értéket tart,
- van ingatlan, de üresen áll - értéket tart, közben amortizálódik,
- van részvény, eladom - árfolyam különbözetből nyereség vagy veszteség keletkezik és egyszeri bevétel,
- van részvény, osztalékot kapok - passzív jövedelem forrás,
- van ingatlan és kiadom - a bérleti díj passzív jövedelem forrás.
Ezt a felsorolást ezért tettem, hogy egyértelműen látszódjon, vannak olyan vagyonelemek, melyek passzív jövedelem keletkezésére alkalmasak. Ezek kapcsán szinten tartás / vagyongyarapodás jöhet létre! A másik csoportban viszont olyan vagyonelemek vannak, amit ha az ember felhasznál, vagyonvesztés lép fel.

Végezetül utalva a "30-as nyugdíjas" jegyzetére, azt fogalmazta meg, hogy a bérbeadásra vásárolt ingatlanok és a korábban elindított spórolás, a félretett kis összegű pénzecskék képezik a jelenlegi nagyobb megtakarításaik gerincét. Ezt már feszegettem párszor, hogy pénzük azoknak van, akik vagy spórolósak, vagy éjjel-nappal dolgoznak, vagy anno megláttak valamilyen lehetőséget és kihasználták, vagy valamilyen stratégia alapján haladnak előre és passzív jövedelemforrásokra alapoznak (pl. 30-as nyugdíjas).
A következő részben ilyen logikai elv mentén nézem meg a családom top négy, legrosszabbnak tűnő anyagi döntését, a véleményem nem teljesen szubjektív, mert anno átbeszéltünk ezeket és közösen is erre jutottunk... 

Üdv nyájas olvasóknak, ismét jövök egy írással. Újabb lépés a megjelölt cél felé, hogy magam mögött tudhassam a „piszkos anyagiakkal” kapcsolatban kínzó benyomásaimat (ne merüljenek feledésbe) és egyszer majd koncentrálhassak a lényegre – ami végül is egy kertes ház lett vidéken! Az előzményekben már említettem, hogy nem csupasz üleppel álltam a vásárlásnak, viszont sok volt a megválaszolandó kérdés. Egy keretösszeg (19mFt vagy környéke) meg lett ugyan célozva (és az lett megvéve, ami abba belefért), de a mozgósítható készpénzem minimális volt. Ez a mai világban baj, de nem áthághatatlan korlát, úgyhogy kezdetben a finanszírozhatóság kérdése nyitva volt és a mikéntje is megoldásra várt …

Évek óta éreztem, hogy valami nem kerek, tenni kéne valamit, de igazából nem mozdultam rá a kérdésre. Így egy nyamvadt lakástakarékom sem volt elindítva erre az esetre! Készpénzem pedig a megcélzott keretösszeg 20%-át sem érte el (ez a % az önrész legelterjedtebb mértéke), persze kicsit nyafogva össze bírtam volna kalapozni... 
Ilyen sztereotípiák keringtek a fejemben… „fel is kötheti magát, aki banknak tartozik!”, „hitelt nem szabad felvenni, inkább böjtöljétek ki fiam!”, „vagyonom nem volt, hitelem nincsen, ragyogó kedvem van” (ezen utóbbi pl. Szécsén Mihály dalszöveg részlete a Szalonspiccből). Amellett, hogy van valóságalapjuk, ezek a sztereotípiák a jelen helyzetben ordas marhaságok! Az okok között racionális dolgok is vannak. Anyámék közvetlen nevelési hatása az egyik. A rendszerváltást követő emlékezetes kamatemelés mint élmény. Az ex munkahelyi tapasztalataim. Majd pedig a mostanában lezajlott devizahiteles kínlódás…

Finanszírozhatóság kérdései...
Minden ami most fog következni, ide tartozik. Előre számolni mindenki tud! Melegen ajánlom a bankmonitor kalkulációs oldalát, ami majdnem fillérre pontosan képes hozni a rideg számok világát, táblázatos közérthető formában (a cikk írásának pillanatában elvégeztem egy kalkulációt, ami valóban ezer Ft pontos). Mindig a legvadabb forgatókönyvön kezdek el gondolkodni. Úgy futottam ennek neki, hogy mivel jelenleg forinthitel dívik, így "csak" a kamatkockázat rémével ijesztgetem magam (a démonikus árfolyamkockázat nincs). Ha már eladósodom, akkor úgy illik, hogy nagyon adósodjam el! Nem? Ekkor még 20%-os önrésszel végeztem a kalkulációt, adjon a bank vagon pénzt! Az nem igaz, hogy a két tehermentes belvárosi lakásom bérbeadása nem fedezi majd a törlesztőrészletemet! Hát pedig az a helyzet, hogy beláttam, penge élen táncolni 240 hónapig nem lenne vicces! Ingatag a konstrukció, de fussunk gyorsan végig a lehetőségeken ...

- A "semmit" elv ...
Eredetileg úgy gondoltam, hogy mi most gyarapodni fogunk, de erőből! Én aztán nem adok el semmit! Az első kalkulációkat 2017 nyarán végeztem a finanszírozhatóságra. Havi 110-120 ezres törlesztők jöttek sorra csak a hitelre, 5 év fix kamattal 240 hónapra (ez még belefér a remélt bérleti díj bevételbe). Viszont nem mennék végig a 20 éves futamidőn, mert hát ki tudja mi lesz. Kell mellé három államilag megtámogatott lakástakarék, amivel viszont már vertem volna a havi 180 ezres kiadást! ... Ha bármelyik eleme borul a konstrukciónak (gyenge láncszemek a bérlők, mínuszt csinálnak, nem veszem időben észre, nem tudom őket kitenni, rongálnak stb. illetve ezzel állandósulna a havi fix bevételi kényszerem - népszerűbb néven a havi fizetésem meglététől való függésem erősödik) akkor rekord idő alatt megyek csődbe. Na jó, csődbe nem fogok menni, nem vagyok teljesen stupid, helyzetembe belefér az ingataggá vált konstrukció konszolidálása. De egy ilyen szituáció multiplikált kellemetlenséggel, kapkodással, idegeskedéssel járna ...
Jegyezzük fel, hogy ha a kalkulációt most 2018 év elején kell végzem, akkor már majdnem a vállalható kategóriába esne az eredmény! Most 92-95 ezer körüli havi részletek mutatkoznak az első 5 éves kamatperiódusra, ami elgondolkodtatóan olcsó (de most már mindegy Béjlaaa)...
A legfőbb ok, ami miatt megdőlt a "semmit" elv (az asszony heveny gyomoridegén és a rendszeres veszekedéseinken túl) az, hogy kifeszített költségvetéssel nem maradt volna pénzünk a felújításra! Márpedig a sült galamb nem repked plusz milliókkal a csőrében felém (haha lottózom! na ez a poén helye volt). Erre kár várni, a pénzért (sajnos/szerencsére) dolgozni kell ...  

- A "mindent" elv ...
Az is egy lehetőség, hogy mindenemet eladom és a keletkezett bevételből vásárolok magunknak egy olyan házat, ami megszólal! Ez a jelenlegi Magyarországon egy közép réteg alsó szélén táncolónak nem tűnik járható útnak! Mondhatnék csúnyákat is ... Nem fogok azért görcsösen remegve melózni egész hátralévő életemben, hogy fenntartsam magam! Valamilyen menekülő út, vésztartalék kell, hogy maradjon! Az előző konstrukcióban említett bevételi kényszer erősödéstől és bevétel utáni remegéstől szörnyen megfájdult a pöcörőm! Meg attól is fáj a bájdorongom, hogy a következő húsz év távlatában nem látom biztosítva az alábbi, de számomra életbevágóan fontos dolgokat: 
- Még egyszer össze tudjak szedni (vagy bárki a családból) egy lakás árát pl. egy lepattanó családtag részére ...
- Horror közterhet fizetek be évente, ebből majd lenne értékelhető és kielégítő nyugdíjam, amit ne kellene kipótolni ...
A másik fele, hogy vannak vagyonelemeim, amiket hirtelen eladni - mert gyorsan kell a pénz - csak jóval ár alatt tudnék. Felelőtlenség és butaság herdálni, hát kivárok! 

- A "nézzünk mást" elv ...
Teljesen véletlenül összefutottam a lakástakarékkal vegyes hitelezésbe! Közismert (kellene legyen), hogy az ember befizet havi 20 ezret (évi 240 ezer) és az állam hozzátesz évi 72 ezret, az évi 312 + egy minimális kamat.  Konkrétan a legnagyobb (régen rókás most téglás) lakástakarékba... A PR szöveg nagyot ül, majdnem bedőltem! A PR szöveg a bankmonitoron is nagyon jó! Csak megkötöm ezt a szerződést és már kapom is az állami támogatást meg a 10,5 éves lejáratú szerződésenkénti felvehető maximum 8 millió forintot! Ugye milyen egyszerű? Az kétszer (ketten vagyunk a párommal) felvéve pontosan a 16 misi, annyi ami kell! Csak éppenséggel azt kell kiszámolni, hogy ez a futamidő végére mennyibe kerülne nekünk, ha a hitelt most kérjük tőlük?! Konstrukció függő, 128 hó, 235 stb. Nos a legrosszabb konstrukcióval felvető banki hitelhez képest és 235 hónapra vetítve mondjuk 5-6 millióval több a végösszeg! Ez baj, húszért vennék egy házat, ami valójában és a legvégén mondjuk 26 lesz! Na ne! Ahhoz, hogy ez rentábilisan működjön, legalább négy szerződést kell kötnöm (2x235 hó meg 2x128 hó), lehetőleg még 10,5 évig életképes hozzátartozók nevére is, akik lemondanak az állami támogatásról a javunkra. És a rövidebben lejárókat mindig beleforgatni a meglévő hitellel vegyes lakástakarékba, majd újra kötni a rövideket és újra. Így lehet ezt olcsósítani... Viszont ezt nagy valószínűséggel végig kell fizetni, végig mind a 235 hónapot, mert kiszállni belőle nehéz! A bankhitelt viszonylag olcsó és egyszerű végtörleszteni. Na ettől aztán végképp elkezdett fájni az előzőekben emlegetett és számomra oly nagyon becses szervem! Ha a hitel része nem is, de a megtakarítás része viszont mindenképpen extrán hasznos! Odáig jutottam, hogy kötöttünk két 76 hónaposat, ami majdan belecsúszik az utána keletkezett banki hitelbe. Már most látom, hogy ezt némileg eldurrantottuk, a lehető legrövidebb az 52 hónaposat kellett volna ebből kötni (nem baj, feláll a végleges elképzelésem, akkor még köthető)...
Ja, érdemes tudni, hogy elég egy teljes értékűt kötni (egyszeri belépési díj 50-70 ezer) és azt 3000 Ft felárral tovább lehet osztani. Ezt sem tudtuk, szóval helyből buktunk 50-et a dupla önálló szerződés megkötésén.  

- Az "arany középút" elv ... 
Sokadik nekifutásra végül is abban egyeztem meg magammal (ugyan ebben semmi kalandos nincs, az asszony rikácsolásán kívül), hogy még is a biztonság! Vagyis az önrész zömét az egyik ingatlanom eladásából befolyó vételár egy része fogja képezni. Így az eredetileg 80%-osra tervezett hitelezési arányt leszorítottuk 50% alá ... Ebben is volt azért rizikófaktor, mert az eladó ragaszkodott a foglalóhoz (szerinte a vételár előleg komolytalan - szerintem meg a büdös talpú pillangó repüljön a szájára!) így ha nem tudtam volna időre eladni a kérdéses ingatlant, akkor buktam volna a megjelölt keretösszeg 10%-át + az ügyvédi költséget is ... Ez szerencsére nem állt elő, így mi most maximálisan vígan vagyunk. A törlesztő alacsony, a hitel kamat 5 év fix periódusra közepesnek mondható 3,9%, van hozzá két lakástakarék amivel a visszafizetendő összeg már szépen konszolidálható, kapcsolt biztosítással és ami fő, maradt a felújításra egy kis aprópénz (ami majd meglátjuk mire elég, de ez egy másik történet).

Fixírozva de erősen...
A szűrőn végül is két pénzintézet maradt fent! Teljesen szubjektív, számomra a legfontosabb kritérium a futamidő végén visszafizetendő összeg nagysága volt (nem érdekel sem a THM, sem a törlesztő részlet, mivel ezek között alig veszel észre összegszerű különbséget), ezt szintén a bankmonitoron kerestem ki. A végleges döntés úgy alakult ki, hogy az ingatlanközvetítő (azon keresztül került elő a ház) hitelügyintézőjével számoltattam a kondíciókat. Illetőleg bementem a "saját" bankomba és ott is kértem egy előzetes kalkulációt. Tehát így nagyjából:
- A legolcsóbbnak a B-s bank mutatkozik (de ott kiderült egy kis csavar, burkolt megtakarítási kényszer jár a hitelhez),
- közepes volt a K-s bank, amit végül is választottam,
- és piszok drága az O-s bank (de ott meg előny, hogy 70 ezer havi jövedelemre és bármilyen ingatlanra adnának csak vigyék).
Hangsúlyozom, a teljesen szubjektív nézőpontjaim vannak, ezek alapján én az alábbiakra figyeltem oda. Lehessen kérni előzetes értékbecslést (K banknál ez ingyenes volt) és előzetes hitelbírálatot, hogy tudjam mire számítsak. Nem óhajtottam bukni a foglalót! Én változó kamatozású hitelt vettem volna fel, mert az most éppen szemérmetlenül olcsó (ám a kamatkockázat jelentős), de az asszony biztonságérzetét a legalább 5 évre fixált kamat hozta. Erre is húzta a száját, de szerencsére a hosszabb időre fixált hitel drágább, így végül e mellett döntöttünk. A CSOK 10+10-et csak annak javaslom felvenni, aki már rendelkezik megfelelő számú élő csokkal! Ezt a vackot egy vélt töffentés sikerére felvenni elképesztő felelőtlenség! Nem emlékszem pontosan a törvény szövegére (és kedvem sincs megnézni), de valami olyasmi rémlik, hogy ha hét éven belül nem sikerül realizálni a kellő áldást, akkor kamatostul rátolják a delikvensre még a hadiadót is! Tessék megérteni, hogy amióta nincs  a klasszikus szocpól, azóta ingyen pénz sincs! Amit még messzire elkerültem, az az állami kamattámogatásos hitel. A pénzintézet helyben elvégzett kalkulációja (saját bevallásuk szerint) az állami kamattámogatás (CSOK nélküli) havi 3000Ft-al került volna többe nekem, mint a piaci alapú! Számosítva emiatt 720 ezer forinttal többet kellett volna a teljes futamidő alatt visszafizetnem. Gyakorlatilag a semmiért és jelentős többletadminisztrációs teherrel!

Rövid konklúzió ...
Elsőre furcsa, hogy a most sokat szajkózott fogyasztóbarát és állami kamattámogatásos helyett a piaci hitel választja az ember, de az volt a legolcsóbb és a legkevésbé macerás. Valamint meg vagyok magunkkal elégedve, mindent minimális idő alatt zavartunk le. Szeptember 7-én kötöttük meg az adásvételi szerződést, az előzetes értékbecslés és a beadott hitelkérelem előzetes hitelbírálata ismeretében a bankban már csak a "jó napot kívánok itt tessenek aláírni" volt hátra, amit abban a pillanatban meg is tettünk, amikor az ingatlan értékesítésből befolyt az önrész. Tokkal vonóval (az ingatlanom 3 nap alatti sikeres eladásáról később írok) vételár részlettel és banki hitelkiutalással együtt november első napjaira el is készültünk... A törlesztő tényleg annyi, mint ami előre tudható volt, szóval ebbe így már érdemes belevágni, a kiszámíthatósága okán.

Üdv ismét a nyájas olvasónak (visszatértem ... költözés, hajtépés, miazmás után) ... még anno ígértem egy rövidke cikket az ingatlanpiac sajátosan lufi jellegéről. Hát íme, ennyit tudok a témában mondani.

Mit jelent a fogalom (dacára a slágertémának, az internetes források meglepően szűkösek -  így azt fogom írom, amit én értek rajta és nem többet) - a piacon kapható ingatlanok extrém módon túlárazódtak az elmúlt 3-4 évben, ezt nevezem én lufinak... A kialakulásának oka lehet pl. a banki hozamok alacsony mértéke, ehhez lazán kapcsolódik, hogy bérbeadással pl. évi 5-6%-ot, airbnb-vel pedig ennél magasabb hozamot is el lehet érni. A másik pl., hogy a válság érzékenyen érintette az új ingatlan fejlesztéseket, alig volt új ingatlan a piacon, valamit meg venni kell. Világos, hogy ez a magas ár nem tartható sokáig, a piac vissza fogja ezt szabályozni! Lesznek, akik ezzel belenyúltak a "jóba", mert lesz egy drágán vásárolt használt lakásuk, ami milliókat veszíthet az értékéből, mondjuk 2020-ra.

Kicsit merüljünk el a számokban dátumokban ... Mint említettem, Közép-Magyarország, Budapesti agglomeráció, kisváros, tégla építésű társasházban 44m2-es tégla építésű másfél szobás, egyedi gázfűtéses lakás. Mindig ugyan azt a lakóházat de eltérő lakásokat vizsgálva. 
- 1995 - lakás ár 1 millió Ft - 22.730Ft / m2 - nincs felújítva,
- 2002 - lakás ár 2 millió Ft - 45.460Ft/ m2 - nincs felújítva,
- 2009 - lakás ár 8 millió Ft - 181.818Ft /m2 - nincs felújítva,
- 2014 - lakás ár 10 millió Ft - 227.272Ft /m2 - nincs felújítva,
- 2016 - lakás ár 12,2 millió Ft - 277.272Ft/m2 - nincs felújítva,
- 2017 - lakás ár 9 millió Ft - 204.545Ft/m2 - extrém mértékben lepukkant,
- 2017 - lakás ár 15,7 millió Ft - 356.818Ft/m2 - legújabb ízlés szerint felújított.

Véleményem szerint a reális használt ingatlan ár állapottól függően ebben a városban 9-11 millió Ft / 200-250ezer Ft/m2 lenne, de nem annyi, a piac többet is elbír. A rögtönzött "táblázatban" látható, hogy 2016-tól újabb erőteljes emelkedés kezdődött el, aminek a vége az lett, hogy a használt ár gyakorlatilag elérte az új építésű ingatlanok árát!

A saját hasonló paraméterekkel rendelkező lakásomat (majd lesznek róla képek, hogy hol laktam) 307ezer Ft-os négyzetméter áron értékesítettem 2017 év végén. Szerintem nagyon jó áron ment el, mindösszesen két, azaz kettő nap alatt! Ingatlanos segítsége nélkül realizáltam ezt! Nagyon rimánkodtam (ez a mondat tényleg csak a poén kedvéért), hogy a vevő meg ne lássa a fent elemzett társasház oldalán éktelenkedő óriásplakát hirdetést "Új építésű belvárosi lakások 2018-as átadással 356ezer és 386ezer Ft/m2-től". Valahogy még mindig nem divat tervezőasztalról venni lakást - házat, engem is inkább a kézzelfogható dolgok vonzanak.

Rövid konklúzió, jelenleg a használt lakás árak az egekben vannak, aki tud, az inkább várjon ki a vásárlással, vagy vegyen inkább új építésűt (műszaki tartalom okán mindenképpen jobb az ár érték arány).  Az újak nagyrészt még nincsenek kész, legalább is nem olyan számban, mint amire kereslet mutatkozik. A nagy számú új fejlesztés hatással lesz az árakra, viszont a kedvező lakás Áfa változása is. Mindegy, racionálisan nézve ez a lufi nem tartható sokáig. Jól hangzik, hogy én drágábban adtam el a lakásomat (reális ára mondjuk 10 millió Ft lett volna) és fogtam rajta több mint 3 milliót, viszont ennek hatására drágábban is vehettem helyette! Túl rosszul nem jártam, ha a maradó felépítmény (a bontásra kerülő ellentéte) alapterületét nézzük, akkor 203ezer Ft / m2-ert fizettem, úgy mintha a telek nem is létezne, pedig annak is lenne ára ... Mindent összevetve ezt végül is sikerült jól kifogni, ennek a kertes családi háznak 2017 év végi reális árához képest 89%-ért sikerült elhozni ...    

Üdv a nyájas olvasónak, jöjjön egy írás a valóban új építésű ingatlanokkal kapcsolatban. A kiválasztott házam szeptemberben megvételre került. Fizetjük a törlesztőt még 240 hónapig, átírták a nevünkre az ingatlant és fél lábbal már ki vagyunk költözve innen, december közepén "kezdés" az új helyen. Ámde a költözéshez kartondobozok kellenek! Nem egyszerű feladat, pár boltost már szekíroztunk ezzel... Viszont összefutottunk egy ismerős csajjal (60-as, de tünemény, csípem szóval csaj). Elköltöztél? Elköltöztem! Akkor tudsz adni? Igen! Gyertek fel!

Több sem kellett, felmentünk. Vak véletlennek köszönhetően, hogy ez egy új építésű lakótömb a város északi szélén. Murvás földút, egy darabig eltartott míg rájöttünk, hogy merről lehet oda felmenni. Két földszinti lakás kertkapcsolattal és két emeleti lakás, mindegyik valamivel 70m2 alatt. A falak nyár óta már állnak, ősszel bekerültek az ablakok. A négyből hármat mostanában fognak befejezni (úgy tippelem januárban). Egyben pedig már bent lakik az ismerős csaj. Szombat délelőtt van, a melósok még dolgoztak, ez persze nem gátolt meg minket abban, hogy körülnézzünk azokban a lakásokban is, ahol még csak készülnek a burkolatok, festenek stb. Nem volt nehéz, nyitva voltak az ajtók, a szakik meg sehol. A fotó autentikus, ott lőttem... Engem elsősorban a gépészeti rész, a szigetelés és az ablakok érdekeltek, ezért mentem tátani a szám (tavasszal vár ránk egy kiadós felújítás, kell az információ).  Mit kap a szerencsés vevő a fizetendő potom 380 ezres négyzetméter árért? Padlófűtést, kondenzációs kazánnal, dupla üveges thermo ablakkal  (valamilyen U szám, nem néztem meg, de ilyet biztosan nem veszek!) és 10 centi EPS szigetelést a monolit beton és tégla hőtároló közegre. A padlófűtést kicsit szellősnek ítéltem, néhol kapkodtam a lában (zokniban voltak hideg foltok), de ezt talán tudjuk be annak, hogy pár órával érkezés előtt tekerték csak fel a termosztátot. ;-) Ami viszont nem tetszett: A 10 centi EPS szigetelés nekem már szabvány alattinak tűnik. Az ablakok zugaiban vastagon pára látható. Mi a baj ezzel? Hát ha abból indulunk ki, hogy új építésű ház és tegyük fel nyomják a falak kifelé a vizet (ennek némileg ellent mond, hogy por száraz volt minden látványra és érzetre is), akkor is gyanús az ablakzugok kizárólagos párája! A lakáson belül nem kéne, hogy legyen párapont! Ott valami nem kerek... Két ingatlanban laktam eddig (nem vagyok egy HC költözködő), ezek tapasztalatai alapján el tudom mondani, hogy pl. a jelenlegi lakásomban (lesz majd róla bővebben szó) 2 cm EPS van a tűzfalakon belülről, a plafonon 7cm EPS álmennyezet (ez egy teljesen hibás szigetelési konstrukció a hőtároló közeg kiiktatása miatt és párapont helyének szempontjából is, de más lehetőségem nem volt 8 méter magasan lakunk) és fából készült thermo ablakokkal, gázkonvektoros fűtés mellett. Nálam akkor kerül látszólag belülre párapont, ha ruhát szárítunk (a belső páratartalom ilyenkor 60% fölötti) és kint legalább -5 Celsius fokot mérünk! Ilyenkor lesz az ablakok zugaiban (üveg - fa keret találkozásánál) pára. A fa ablakaim olyan régiek (2004), hogy U számuk sincs még. Maga a lakás 1965-től épült, az akkori technikával, vegyes téglából (ahogy sikerült kisméretű és B30-as) gyárilag szigetelés nélkül, északnyugati tájolással! Ez, amiről pedig beszélek délnyugati tájolású, délnyugati oldalon nagy ablakokkal és 2017-ben épül! A látogatás időpontjában a külső hőmérséklet 5 Celsius fok volt és telibe sütötte a nap a lakást, szóval ez kellett volna legyen a Kánaán. Nem volt az! Rosszabb volt a hőérzetem a nappaliban a napon ülve, mint otthon a régi "ócskában".  Döntse el mindenki maga, hogy ez minek volt köszönhető. Nekem az a véleményem alakult ki, hogy a szigetelés vastagságán felül az ablakokon spórolt a kivitelező. Viszont ki kell érte fizetni 70*380 ezer azaz 26 millió 400 ezer Forintot! Úgy hogy kint van a világ végén (ez tényleg csak autós közlekedés) egy meredek murvás úttal és az előbb felhánytorgatott elégtelen szigeteléssel... Nekem ezért sok 26,5 mFt ... Mindegy, a kapcsolatot tartjuk a csajjal, úgyhogy időnként majd informálódok (pl. ilyen intim dolgokról mint gázszámla).

Üdv a nyájas olvasónak! Ott hagytam abba az ingatlanpiaci körképet, hogy kínunkban már bontásra érett házakat  kezdtünk nézegetni ... Azzal sem lesz ki az ember a vízből, mert a környékünkön (és távolság tekintetében erős kompromisszumokkal élve) a legolcsóbb 12mFt + kb. 5mFt a bontás, azon még nincs semmi, csak a telek! 

Végül is minden ingatlanos feltette a kérdést. "Milyen ingatlant keresnek?", épkézláb ajánlatot kettőtől kaptunk. 20mFt környékén, vasúton jól megközelíthető, jó adottságú, önálló telken álló tégla kocka házat! Sajátos elnevezéssel kádárkockát. Tudnak ilyet? "Hát ezen a településen egyáltalán nincs! A kádárkocka annyira népszerű, hogy a rossz állapotú is 5-7 MFt-al több, három nap alatt elviszik készpénzzel! Igazán ki sem kerül a hirdetések közé! Nagyon ragaszkodnak ehhez a településhez?" 1977 óta élek a belvárosban, mutasson valami jót! "Tudok mutatni 10Km-el arrébb egy kockaházat, vannak előnyei is meg hátrányai is, egy éve hirdetjük. Tényleg látom benne a fantáziát, magam is ilyenben lakom!" Oké mikor lehet megnézni? Vagy mit lehet róla tudni? "Hát ma már nem, mert már késő van, de jövő hétre egyeztetek a tulajdonossokkal egy időpontot. Beütik az oldalon a települést és az összeget és az lesz, aminél nagyon ronda a tapéta!" A kisördög soha nem hagy nyugodni, gondoltam piszkálom egy kicsit a nőt. Mondja asszonyom, ha a kádárkockát három nap alatt elviszik? Akkor ezt a házat miért nem tudták egy éve eladni? "A tulajdonosok idősebbek, betegesek, nem tudják a kertet gondozni. Tele van bozóttal, lommal, meg régi melléképületekkel, úgy tippelem legalább 6 sittes konténer kipucolni... Az emberek nem akarnak sokat dolgozni! Eddig mindenki visszarettent!" Körülbelül megjelölte a helyet, hogy hol lehet a ház. "Akkor jövő hét kedden este tudnánk megnézni, de kérem ne ijedjenek meg!"
Még azon melegében megnéztük a hirdetési oldalon az ingatlant mobilról. Elképesztően obszcén szín-összeállítású tapéta, narancssárga falakkal, sötétkék gázcsővel. A Röltex legmélyebb bugyraiban született függönyök... Soroljam még? Természetesen úgy volt fotózva, hogy még véletlenül sem látszódott mi az, nehogy be tudja az ember azonosítani! A hirdetési képek alapján a büdös életben fel nem hívtam volna a telefonszámot!  Iszonyú! :-) Kiszaladtunk kocsival (utólag már tudom, hogy pont egy utcával lentebb van) nem találtuk meg. Azt is utólag tudtam meg (ez egy kisváros, itt mindenki ismer mindenkit), kamuzott az ingatlanos néni! Nem egy éve hirdették a házikót, hanem négy éve. Ezerszer összevesztek már az eladóval az ár miatt, meg a viselkedése miatt. A szépreményű vevőjelöltek már a kapuból kifordultak, senki nem ment be és nem ült le a nappaliban... Hát igen, négy éve a 20mFt pokolian sok volt érte, pláne abban a lomos, gazos állapotban...
Elérkezett a kedd, kimentünk és megijedtünk... Ha azt mondom, hogy a 800m2 telekből 3m2 volt kigazolva (ahol bemész), az úgy elég is. Mindenhol lomok, linóleumdarabok, törött cserepek, átfolyós vízmelegítő, öntöttvas kád, nagy kék teszkós kerti sátor, régi sparhelt, rotty állapotú gazdasági épületek. Az eladók valami olyan kelletlenek voltak, hogy az élettől elment a kedvem speciálba ...

A tégla háznak egyébként ezek az extrái, a tető 3 éve ki lett cserélve (3 milla vagy több - az értéknövelő beruházás, erről beszéltem), a fürdőszoba és a konyha felújítva (tűrhetően), saroktelek, három utcáról is be lehet menni (tehát a szomszédokkal kapcsolatos para-anomália kilőve - imádási!), dupla telek, tehát a szabvány 400m2 duplája, van fúrt kút, néhány méretes dió, meggy, birs, szőlő. Megmondom a frankót, hogy nekem elsőre is tetszett! Igaz nekem szinte minden tetszik, kb. autista lehetek... Van bennem egy erős nosztalgikus érzés dédapám vályogházas domboldali szőlője, meg nagyanyám közös udvaros vegyes falazatú lakása irányában... A csajomból egyből ellenkezést váltott ki ez az egész toszatúra, meg az eladók is elég puruttyák voltak, azt gondoltam ebből aztán tényleg nem lesz semmi... A tégla ház egy részét sem tudtuk megnézni mert úgy be volt pakolva, jeleztük, hogy ez azért szükséges lehet a későbbiekben.

Az ingatlanos tovahaladt, mi meg töketlenkedtünk az utcán (kocsinak támaszkodós ház-stírölés és cigizés). Mondjuk akkor már kezdhettem volna gyanakodni, amikor a néni kiszólt az ablakból, hogy ha akarjuk akkor bejöhetünk újra körülnézni és elvigyorodtam. Nem mentünk be! Az első sokk feldolgozás alatt volt... De jó, már nem emlékszem, hogy végül ez pontosan hogyan alakult ki! Az a lényeg, hogy utána még néztünk számos hirdetett ingatlant, de valahogy mindig az jött ki a szorzótáblán, hogy ez a legjobb ár/érték arányú, önálló ház! Szó szót követett. A következő látogatásra kerítettek az öregek (nem öregek szüleim korúak) valami fogdmeg hozdmeg embert, aki úgy ahogy kipucolta a telek harmadát, meg kicsit kilomoltak belül. Így már be tudtunk menni egy kicsit körülnézni a házba is, meg a telekre is. Az eladók másodikra már nem voltak annyira puruttyák, viszont kb. a "Mámmááá! Ezek meg fogják venni a házat?! Csinálj valamit!" volt a szituáció.

folyt. köv ...

Üdv a nyájas olvasónak! Folytatom a sajátos ingatlanpiaci körképet elvileg ez már a vég...

Mi a helyzet a 90-es években épült és az új építésű ingatlanokkal?
A 90-es évek közepétől több olyan ismerősöm kálváriáját végigéltem, akik bele ugrottak, egy új építésű ingatlan vásárlásába. Ebből is levonható pár konklúzió. Az első és legfontosabb dolog, hogy biztosítékok nélkül ilyen vételbe nem szabad belemenni. Mit értek ezen? Legalább szerkezetkész állapotot (ahol az ember tudja, hogy rossz esetben fájó, de további pár millió saját erővel be tudja fejezni a belső munkákat). Az épülő társasházban több, már eladott lakás is van (némi biztosíték ez számunkra, hogy nem mi leszünk az egyetlen lakók). Nem hátrány ha az építtető cég leinformálható (tőkeerősnek tűnik, esetleg hosszú idő óta működik, a referencia is látható). Több (azóta már elkészült) új építésű társasházi ingatlanban volt szerencsém járni.
Bajom, hogy a tervezőnek szinte kivétel nélkül mindenhol szűk kis lukakat (szerinte az szoba) sikerült tervezni, egy nagyobb amerikai konyhás étkezőhöz. Nekem például nem felel meg a kajaszag az egész lakásban... Hatalmas hodályokat nem várok (speciel az amerikai konyha, étkező egyben nappali megoldás sok helyen annak minősült) de a hozzá kapcsolódó stresszrekeszeket is túlzásnak tartom! Valahol az arany középút lenne ebből is a jó, tervezési szakaszban vagy a kivitelezés elején még be tudnánk avatkozni, hogy hol legyenek a falak (viszont akkor meg a fenti biztosítékokkal kapcsolatos elv dől).
A használatbavételi engedélyek megszerzése és a társasházasítás szinte minden esetben a vevő szenvedése volt! Csóri tulajdonosoknak újra és újra zsebbe kellett nyúlnia, hogy végre tulajdonjoguk lehessen (ne csak egy széljegy a földrészleten). Van pl. a szomszéd utcában olyan ráépítés, ahol számos (már elfelejtettem, 90-es évek közepénél tartunk) kivitelező lépett le a pénzzel, az eredeti ár sokszorosáért sikerült végül egy alacsony minőségű ingatlant átadni. A zöme elkészült és végül rendeződött hosszú évek alatt. Sajnos több olyat tudok mondani (helyi viszonylatban is), ahol a kivitelező csődje miatt fizetni kell (tán még most is fizetik a hitelt a károsult szépreményű tulajdonosok), de tényleges birtokba lépésre a mai napig nem kerülhetett sor. Lévén az épület a szerkezetkész állapotig sem jutott el!
Kis kitérő, az emberek nem tanulnak semmiből ... amikor a 90-es években az OTP megemelte a folyamatban lévő lakásépítési hitelek kamatát (ezek kb. számok, de a nagyságrend stimmel) 6%-ról 29%-ra, rengetegen bedőltek, vitte a végrehajtó a házukat. Húsz évvel később (kevesebb mint egy generációnyi idő telt el) ugyan ez a bedőlés megismétlődött a devizahitelekkel. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne csináljunk semmit! Hanem arra utalok, hogy az évtizedek alatt látható sorozatos problémák miatt gondos körültekintéssel kell eljárni!  
Ugyan ez az új építésű ingatlanokra vetítve, minden építési hullámban (90-es évtized közepétől, 2000-től, most 2017-től) akadt olyan ismerősöm, aki bele ugrott az építtető által nyújtott reális biztosítékok mellőzésével egy ilyen adásvételbe. Volt akinek szerencséje volt és csak keveset bukott, volt akinek egyáltalán nem volt szerencséje és a 2008 környékén áhított új lakás sosem készült el. Sőt a befizetett milliós nagyságrendű önrészt sem fogja soha visszakapni.
Ott tartottam, hogy a 25MFt-os szűrésben elvétve bukkantak fel 90-es évekbeli építésű ingatlanok. Rossz tapasztalataim okán, elhelyezkedésük és stresszrekesz jellegük okán nem is választottam őket.
2008-at követően az építőipar gyakorlatilag megállt, pl. az utcánkban is lesz új építésű társasház. Az a bajom vele, hogy legalább öt évet álltak a falak nyílászárók nélkül, fűtetlenül. Per pillant is úgy néz ki, hogy mi lennék az első lakók. Ki tudja hogyan áll a beruházó a ház többi lakásának értékesítésével? Az ingatlanos cégektől jött pár ajánlat, ezek között is van pár új építésű társasházi lakás és egy sorház is 380ezeres m2 áron (ennél azóta persze találtam olcsóbbat). Ami gyanússá teszi, hogy az építés évének 2015 van jelölve, de jelenleg 2017-et írunk és még mindig csak látványterv szerepel kép gyanánt. 
Szép-szép, de mire idáig eljutottunk, hogy már szóba jöttek az új építésű ingatlanok is, addigra már annyi plusz szempont épült be a kezdeti kritérium listába, hogy erről szó sem lehetett...
Ha már ilyen sokat kell fizetnem (alkalmasint és szó szerint az életem végéig), akkor a lehető legkevesebb kompromisszumot fogom kötni!

Tehát kizárólag az önállóan megközelíthető (másokon történő átjárás kizárt), megfelelő telken álló (ne nézzen a szomszéd a tányérba), vasúttal jól megközelíthető, önálló házak jöhettek szóba! Azokból is csak azok, ahol a lakóépület műszakilag semmilyen módon nem kapcsolódik a szomszédos ingatlanokhoz! Az ingatlan elhelyezkedésével, műszaki állapotával kapcsolatos szempontjaimat az előző cikkekben többször már fejtegettem.
A nyár elején azt gondoltam, hogy ebből a kritérium erdőből nem lesz kiút! Kínunkban elkezdtük a 15MFt alatti (vagyis bontásra érett) házakat nézegetni. Ha így nem megy? Akkor majd építkezünk!
Folyt. köv ...

Üdv ismét a nyájas olvasónak, az ingatlan piacos cikket terjedelmi okokból bontottam több részre.
Íme a folytatás...

Az ingatlan keresés aktívabb szakasza: 

Az előző kör nem jött össze! Viszont az idő sürget, a megőrülés meg környékez! Év eleji terv szerint 2017 év végéig mindenképpen akartam megoldást, lehetőleg véglegeset! Irány a hirdetési oldalak lázas kattintgatása és telefonálgatás ezerrel!
Először a cikk elején meghatározott 19MFt-os alatti ingatlanokat kezdtük nézegetni a városban. Sajátos, hogy a privát hirdetések száma elenyésző! Az internet korában? Nem értem az embereket (de erről később lesz szó)! Így hamar összefutottunk pár ingatlanos céggel, akik - leszámítva pár üdítő kivételt - apatikusnak mutatkoztak a vételi szándékainkkal kapcsolatban. Illetve célzottan azokat az utcákat jártuk be, ami szóba jöhetnek lakás, házrész, ház vételi szempontból! A használt ingatlan kínálat egyszerűen katasztrofális! Az eladók teljesen el vannak szállva az ingatlanuk valós értékével kapcsolatban. Mondjuk ez igazi előny, mert ha bármelyikük is rugalmasnak mutatkozik, akkor nem töltünk egy kellemes fél évet a keresgéléssel, nem szerzünk ennyi tapasztalatot a témában és bele ugrunk valami vacakba...

Mik a szempontok? Idővel a naiv rózsaszín felhő elmúlt a szemről és maradt a nyers valóság... Vannak fontos szempontos és van a "csodás estifény" ami nem számít! Életbevágóan fontos az épület szerkezeti épsége, a tégla építés (nem vegyes falazatú, nem vályog), a jó elhelyezkedés, mert azon változtatni nem lehet, és a valamilyen "extra"! Extra alatt a nagyobb értéknövelő beruházásokat kell érteni! Elvonatkoztatva az emberek totális kutliságából fakadó marhasági igényétől (ami amúgy nagy előny lett számomra, pont az eladásnál), nekem a festés, a puncirózsaszín csempe felragasztása, meg a rendezett kert nem értéknövelő beruházás!!! Totál felesleges az új redőny, a festés, a puncicsempe, a kínai biztonsági ajtó és még sorolhatnám ezeket a gagyikat, mert ezek 2Ft-os szarok!
Értéknövelő beruházás alatt kizárólagosan a milliós tételek jönnek szóba, a tető csere, a lábazati, homlokzati, födémszigetelés, a nyílászárók és a gépészeti felújítás! Facsart szemlélet az, amikor valakinek a járólaptól már bespriccel, de arra már nincs esze, hogy mi van ha a tető meg lukas ...

Nagyon fontos még a telek állapota, kizáró okok között szerepel a sittel kitömött emésztő, a higanyszennyezett, ipari szennyezett talaj, a légszennyezés, a zajterhelés és a nehéz megközelíthetőség!
Röhögj, ez a szép magyar valóságunk!
Tavasztól nyár végéig úgy félszáz ingatlant néztünk meg, esténként és hétvégente. Az ingatlan piacon az látszik (a buborék jellegbe majd később bele megyek), hogy ami jó (műszaki állapot és ár érték arány), azt elviszik készpénzzel 3 nap alatt! Amit tartósan hirdetni kell, az pedig nem véletlenül történik úgy! Amivel mezei vevőként találkozol, az már a  pénzes és díler réteg által lefölözött, kimazsolázott ócskaság ...
Lényeg ami lényeg! Az első ingatlanközvetítős belső udvaros házrész megnézésekor dobtam az első komolyabb hátast! Döbbenetes, hogy milyen körülmények között élnek emberek ... és ez nem feltétlen a csóróság miatt van így. Még csak nem is volt olcsó az a potom 17,5 milla ... Nem baj, ezt is megtanultam egy életre, hogy mit kell egy használt ingatlanon megnézni! Tető állapota, repedések ott, ahol a terhelés fellép a szerkezeten, vizesedés, dohosodás, födémek állapota és fajtája, vízszigetelés, csövek, villanyvezetékek állapotának látható nyomai, szomszédok, vasútvonalhoz, úthoz való viszony (megáll az elővárosi, gyorsított vonat, mennyire lehet autózni) stb.

A megjelölt lélektani határon semmi olyat nem találtunk, ami a folyamatosan frissülő szempontjaink alapján végül ár érték arányban megfelelő lett volna! Ahhoz képest amiket láttunk, mi jelenleg egy palotában lakunk! Nem fogok egy vizes, dohos, sötét putriba beköltözni és a gatyámat ráfizetni, hogy jó is legyen, meg fűtve is legyen! Mint említettem volt 2-3 ingatlan ami már majdnem jó volt! Két utcával arrébb egy házikó 22,2MFt-ért... Az nagyon piszkálta a csőröm (lásd kezdőkép), de sokadik nézésre azért már kiszúrtam a közös tető hátrányát (a szomszéd teteje lóg és ha az megindul, akkor viszi az egészet) a tetőre feldobott linóleumot (foltozás), a vizes falat, meg az eladó pökhendi stílusát...
Tényleg nem is tudom mit gondolt a bácsi? Aki elő ránt csikkzsebből 21málét készpénzben (addig mentünk le a beszélgetésben), az NEM ezt fogja megvenni! Én 20-ért vittem volna, akkor az volt a lélektani határ, 10%-os engedménnyel az irányhoz képest, nem felelt meg neki ...

Még erről pár gondolat az épületekről (mérnöki igény nélkül):
- 1930 előtt épült házakkal nem foglalkoztam (pl. a nagyim lakott olyanban, vagy 10 éve összedőlt) ...
- 1930-as évektől jött divatba a bitumenes szigetelőlemez (akkoriban szó szerint kátránypapír), az akkor épült házak alapozásának vízszigetelése elégtelen. A falak általában vizesek, dohosak, salétromosak. Na persze lennének erre trükkök, hogy hogyan lehet utólag víz ellen szigetelni (saválló lemezek beütése, injektálás), de köszönöm szépen nem! A falazatuk jó esetben kisméretű égetett tégla, rossza esetben vályog (vályogtégla vagy döngölt vályog), illetve vegyes falazatúak. A födém kivétel nélkül stukatúrfödém (gerenda azon deszka, nád tapasztással). Jó lenne ez, és meg is van a romantikája, mondjuk vidéki nyaralónak szépen meg lehetne csinálni, ez akkor lehet érdekes, ha az árelőny rásegít (lásd 23Km-re lévő zsákfaluban a parasztház  árak 4MFt alatt) ... 
- Az 1970-es éveket követően épült házak általában kisméretű, jobb esetben B30-as téglából épültek, vasbeton födémmel. Az alap vízszigetelési hibáira itt is nagyon oda kell figyelni! Tíz ilyen ingatlanból hatnál biztosan találkoztam vizesedéssel! Ennek oka, hogy a papír hordozó (kátránypapír) az épület mozgásakor eltörik, ezt duplán kellett volna alkalmazni. 
- 1980-tól nagy divat volt kalákában építkezni, minden anyagot bele nyomtak, kinél mit sikerült lopni hozzá. A kaláka jelleg miatt magas minőséggel sajnos nem lehet számolni, tisztelet a kivételnek! Ezeknek az épületeknek a hőszigetelése és gépészeti része szintén elavult mai szemmel.
- Az 1990-es évektől épült épületek sok szempontból már jobb technológiát képviselnek, mint az előző generációk, de itt komoly árbeli különbséget lehet tapasztalni és sokszor még mindig nem érik el a kívánt minőséget.

Az egyik kalákában épült háznál ért olyan meglepetés, hogy a földszint, garázsos plusz egy emeletes épületben nem találkoztam egyetlen egyenes födémmel sem (vasbeton, illetve e gerenda). Hatalmas holt terek voltak lépcsőháznak csúfolva és "ahogy sikerül" módszerrel jött fel a központi fűtéscső a pincéből! Gondoltam kinézek az erkélyre, kilépéskor a szintkülönbség miatt majdnem kiestem... 
Ha a megjelöl lélektani határ főlé kerültünk árban, akkor sikerült egészen az 1980-as évek környékén épült kalákában összetaknyolt épületekig eljutni. 1990-től épített ingatlannal nem is találkoztam, a 25MFt-ig szűrt ingatlanok között nem is volt találat. Ez nagyon sok pénz egy ócskán összetaknyolt, rossz beosztású, rossz energetikai besorolású házért! Ha a gépészeti felújításokra, az utólagos hőszigetelésre gondolunk és arra, hogy az ember óhatatlanul átalakítja azt amit vesz? Akkor már verjük a 30MFt-ot ...

Hol lesz ebből kiút? Természetesen a vak véletlennek köszönhetően volt.
Folytatása következik ...

Üdv a nyájas olvasónak, tekintettel a hétvégére és a kritikán aluli időjárásra (viharos szél - vízszintesen esik az eső), folytatom a megkezdett történetem. Most egy sajátos ingatlanpiaci körképpel...

Tehát az előző posztban ott hagytam abba, hogy hosszú évek vajúdása után megtörtént egy célmeghatározás - legalább két szobás földszinti lakás, tároló és garázs itt a városban - ami a végeredmény szempontjából nézve megdőlt, de ez a kezdet szempontjából mellékes. Közelebbről a Közép-Magyarországi régióban, ezen belül pedig budapesti agglomerációhoz tartozó egyik kisvárosban élek, több mint négy évtizede. Ez egy elég stabil dolognak tűnt számomra. Itt nőttem fel a belvárosában, itt élek, jelenleg két utcányira attól, ahova 1977 év január első munkanapján életem első állandó lakcímét bejelentették a szüleim. Budapesten dolgozom másfél évtizede, naponta ingázom 80Km-et vonattal (amit észre sem veszek már), de eszem ágában sincs elköltözni innen (se be, se ki)! 
Az egyik posztomban egyszer már megtaláltam a "30-as milliomos" fantázianevű figurát, most megint utalok rá. Ő használta ezeket a divatos szavakat, hogy vagyonelemek, meg portfóliók... Szóval az én "porfólióm" 90%-ban ingatlanokból áll, minimális mozgósítható készpénz mellett. Pénz nélkül ingatlant vásárolni nehéz, na persze nem lehetetlen küldetés. Valamelyik vagyonelemet pénzé kell tennem és az árából lehet mozgolódni... Ez nem túl nagy titok, hogy nem "csupasz seggel" álltam ennek a projektnek neki. Ugye a célmeghatározásban megjelölt álomingatlan közelítő piaci ára (pl. az ingatlan dot com alapján) meghatározható. Így kijött egy összeg, ami alatt ebben a városban nem érdemes gondolkozni. Valahogy így: Legalább 60m2-es tégla építésű belvárosi használt lakás 275ezer / m2 (16,5MFt) + egy 20m2-es garázs 2,5MFt, az 19 millió forint. Az óhajtott plusz m2-ek árát ki kell "termelni", ez a feladat a következő évekre... Igen ez horror pénz nekem is (meg másoknak is), erősen elgondolkodtató, hogy ha ki kell fizetni legalább ennyit, akkor már olyanra, ahol a legkevesebb kompromisszumot kell kötnöm a pénzemért! 

Ingatlan keresés passzív módon:
Amikor először felmerült a nagyobb lakás gondolata, akkor naivan úgy véltem, hogy mehetek a nekem legkényelmesebb CSERE irányába! Azt hittem, hogy a lakáscsere ráfizetéssel manapság még működhet... Persze, később rájöttem, a hogyanra, amikor tényleg működne! Ha a másik ingatlannak vannak kedvezőtlen tulajdonságai, akkor a csere szinte minden esetben azonnal mehet. De ennyire ne szaladjunk előre, az egész folyamatot meg kívánom örökíteni. Azért írtam, hogy passzív szakasz, mert amint megszületett az ötlet, azonnal előkerült az éterből 4-5 ötlet - ajánlat, anélkül, hogy tevőlegesen csináltam volna valamit.  
- Először egy távoli rokonom ajánlott fel egy lakáscserét, én adnám a kisebbet (másfél szoba, egyedi gázfűtés, belvárosi), adna helyette egy városszélit (két szobás, tömbfűtéses) és 1MFt ráfizetés kéne részemről. Anyagilag nem is rossz, de sajnos lehetetlen helyen volt (3 Km északra, gyorsan csak gépkocsival érhető el), annyira hogy el se mentünk megnézni.
- Másodjára megboldogult anyám barátnője próbálkozott be nálam egy házrészre cserével (100m2 házrész - 200m2 telekrész), amit amúgy 18,5MFt.ért árult, csere - ráfizetéssel. Ezt meg is néztük, hát mit mondjak? Tetszett is, nagypolgári házrész a belvároshoz közeli, tűrhető fekvésű, van benne fantázia, meg nem is tetszett... Nem tetszett a közös udvar jelleg, a rendetlenség, a keresztbe használt garázsok, a vizesedő utcai fal, a 3 méter feletti belmagasság és az, hogy egy nehezen hasznosítható, de legalább kifűthetetlen hodály az egész! Nem sok híja volt, hogy belementem, elég jó dumája volt az öregasszonynak. Persze az összes telekkönyvi adatot (igen ez régies kifejezés, de ne kezdj el okoskodni, 10x jobban értek hozzá mint te) kikértem és az lett ennek a kegyelem döfés. A másik társtulajdonostárs 100ezer CHF-es végrehajtás alá került devizahitele nehezen felejthető... Na így már érhető, hogy miért ment volna bele olyan könnyen a néni a cserébe, ami neki 4-5MFt bukás! Az egész kóceráj nem ér 28MFt-ot, nem hogy a fele ...
- Harmadjára én aktivizáltam magam, a közvetlen szomszédomat találtam meg itt az emeleten (a jófej nyuggerek). Az van velük, hogy az 58m2-ből használják a 6m2-es konyhát meg a 4m2-es étkezőt (mint hálószoba). Mindkét plusz szobájuk kihasználatlan. Gondoltam jól fog nekik jönni a csere / ráfizetés, azért az én kecóm nagyon meg van csinálva (majd később lesznek róla fotók, hogy ez alatt mit értek)! Pontosan fél évet késtem az ajánlattal, az öreg csóka elpasszolt egy vidéki házat és úgy döntöttek, hogy annak árát bele tolják ebbe a lakásba (kondenzációs gázkazán, radiátoros fűtés, ablakcsere stb.). Ezek a beruházások el is készültek, de olyan csapnivaló minőségben, hogy ha meg is gondolta volna magát, én léptem volna vissza a cserétől... 
- Negyedjére az első emeleti szomszédomat találtam meg vételi ajánlattal, aki egy jó fél éve (2016 közepe) még hirdette a lakását, mert építkezett. Természetesen az az ingatlan sem volt már eladó, ennek oka előttem ismeretlen ...
- Még egy lehetőség eszembe jutott, hogy megfűzöm az "erősen másik" szomszédot, megveszem tőle a 38m2-es lakását, ahol egy egybenyitással összesen 82m2 lett volna elérhető. Ezt az ötletet végül dobtuk. Eleve 11,5MFt-nél olcsóbban nem lehetett volna elhozni (papírforma szerint nem adja olcsóbban, nem hülye). Akkor még rákölteni, mert az a 1962-es állapotban van, meg ráadásul az a környék zajterhelés szempontból csapnivaló...     

Folyt. köv. ...

Üdv a nyájas olvasóknak! Az elmúlt hetekben felgyorsultak az események a portám körül. Kezdtem az eladásra szánt lakásom csinosításával, tárolóba pakolással, majd előzetes hitelügyintézéssel, hogy ne vetődjek lukra és most az értékesítés előkészítése, energetikai tanúsítvány, igazolások beszerzése van a műsoron... Ez volt az elmúlt pár hetem termése. El vagyok fáradva rendesen és végképp nem volt időm írni! A posztok mindenképpen a múltbéli állapotokat fognak tükrözik, képtelenség lenne naprakészen tartani. Tehát, most hogy már egy jó hónapja eldőlt minden, jöjjön a régóta aktuális, a miértekkel foglalkozó poszt. Miért vettem ingatlant pont az ingatlan-lufi közepén? Miért nem vártam a csodára vagy a sült galambra, ahogy azt sokan javasolták? Miért pont azt vettem meg? Rövidke válasz az a címben megjelölt standard női válasz " azért! mert! csak!". Na jó, ennél kicsit bővebben, azoknak (ismerősök) akik sokkszerűen érik ezt meg ...

... 2017 év elején érkezett el a pont, amikor végleg betelt nálam a pohár! Megfogalmaztam azt, hogy "na akkor most vagy lesz véve valami! vagy lesz véve valami! mert egyik este berúgok és adok ennek a retkes kuplerájnak egy szál gyufát"! De menjünk vissza egy kicsit az időben. A ház vétel ötlete először apám halálakor merült fel, pontosan egy évtizeddel ezelőtt. Sajnos, vagy szerencsére (majd utólag eldöntöm) abban az időszakban egyrészt csóró voltam, másrészt hülye voltam mint a s*gg és a haláleset eseményeinek sodrásában örültem, ha jut egy lélegzetvételnyi időm... Úgyhogy akkor, tíz éve, és akár pár évvel később is, amikor még utána dobták a vevőjelöltnek a házakat, akkor ez anyagi lehetőség és ihlet híján ez teljesen elsikkadt. A 2016-os év eseményei fokozták fel annyira a helyzetet, hogy ismét elkezdtem a kiinduló problémám megoldásán fáradozni ...  

1. Krónikus helyhiány: Egy személyre illik 25m2 lakótérrel számolni. Nekünk jelenleg 21,45m2 jutna, ha jutna, de nem jut! A helyhiányon belüli helyhiányt az okozza, hogy az évek során (évtizedes távlat) sajnos számos ingatlant fel kellett számolnom (nagyim lakása, majd apám irodája, nagybátyám és végül a szüleim lakása). Ezekről a helyekről számtalan tárgy származik, amit nem dobtam ki. A notórius selejtezők gondolom most visítva röhögnek, hogy meg van a dédim öntöttvas szenes vasalója, a nagyim Singer varrógépe, apám könyvei, anyám receptjei, egy bőröndnyi családi fotó, nagyapa levelezése, nem sorolom tovább. Ehhez társul a saját hobbim, retro dolgokat, számítógépeket gyűjtök ... Odáig fajult a dolog, hogy 20m2 külső raktározás mellett (oda egy tűt nem raksz már tesó) is csak gólyalábakon lehetett a lakásban közlekedni!
2. Hideg: Aki távhős panelban lakik (ugye Mamut?), annak fogalma sincs miről beszélek. A távhő az egy pozitív Taigetosz projekt! Imádnám! Mert aki nem tudja fizetni a rezsijét, az ott nem fog sokáig élvező fejjel, kéjesen sikkantgatva birtokolni, mert a közműszolgáltató elárverezi a lakását! <3 A magyar jogrend nem kezeli a függőleges kiterjedést! Semmivel nem tudom kötelezni az alattam lakót (plasztikai verés?), hogy az egyedi fűtéses társasházi lakásban befűtsön! Pudványok ... Tizenkét évet laktam itt, horror pénzt költöttem el a fűtésszámlákra (hiába durrant már el a melegtől a fejem, ha a lábam fagyott le, meg a derekam, vesém amikor vízszintbe raktam magam), szigetelésre, ablakcserére! Elég volt! Lehet röhögni rajtam duplán is! Anno a fűtés korszerűsítésekor még nem lehetett számolni a fűtésen spóroló nyanyával! Ezek adnak vesznek, egyszer csak lett a nyanya! Nagy titkot nem árulok el, így nem lett padlófűtés. Amúgy tizenkét éve nem is volt akkora divat padlófűteni, mint manapság... Kettő, milyen vicces, hogy pont azon a héten költöztek alám a fázósék, amikor eladtam a lakásomat! Most október van, kis túlzással szál pólóban zokniban lehet flangálni, nyitom az ablakot mert ver a víz. Nem vagyok én hozzászokva, hogy alulról is fűtenek! Haha! Bocs én most nem tudok az olvasóval nevetni... de másoknak ettől még lehet ez a torz szitu vicces.
3. Meleg: Nyáron pokoli meleg tud lenni a második emelten, pedig ez nem is lapos tetős épület. A magasság átka, hogy a nap a méretes fák ellenére is ide tud tűzni délutántól. Nem gáz, a normálisan szigetelt ablakokkal, meg egy leengedett redőnnyel át lehet vészelni, még légkondicionáló sem kell igazán. Annyi, hogy ilyen szerencsétlen egy oldalra néző lakásba többet nem teszem be a lábam nyáron! Aki tervezte ezeket, az egy kretén volt! Először is egy stresszrekesz! De ha lenne árnyékos és napos oldalra nyíló ablak, akkor lehetne fizikai elven szellőztetni. Nincs! Aszalódj polgár a levedben! Nem szereltetek fel légkondit, nincs kívülről szigetelve a fal, vagyok akkora sóher, hogy a Dunába nem hordom a vizet...  
4. Emelet: Idővel elkezdett zavarni, hogy mindent a második emeletre kell feltrógerolnom! A nőknek könnyű, ők nem cipelnek fel két zsugornyi ásványvizet hetente a másodikra. Jelenleg középkorú vagyok, felszaladok a szatyrokkal simán, de értelemszerűen ez idővel sokat fog romlani, ezen aktívan munkálkodom. Van az emeleten három aranyos nyugger (nem mindenkit utálok) akikkel jóban vagyok, látom mit szenvednek felfelé (amikor tudok, meg aki hagyja annak segítek, tudod a szüleink, ők még a makacs generáció). 
5. Parkolás: Sok éve ingyenes már a parkolás, még is állandó szenvedés itt parkolóhelyet találni. Én nem tudom, aki nem itt lakik, minek parkol le az utcánkba a házunk elé? Szóval, ebből már nagyon elegem van! Ha még is sikerül leparkolni, akkor jön egy vonóhorgos balfazék és bele tolat a rendszámtáblámba ... Azt kéne egyszer, kiülni stokira a ház elé, és kiosztani annyi marék pofont (Bud Spencer)! Ezzel csak az a baj, hogy egyrészt törvénybe ütközik (ami jó? az vagy káros, vagy erkölcstelen, vagy tilos!) , másrészt aki ilyen majom, azt még idomítani sem lehet!
6. Nem környezetbarát + közös lónak turos a háta: Mivel ez társasház, még egy nyamvadt napkollektort sem lehet engedély nélkül felrakni a tetőre. Nem jó a tájolása, de jó lenne egy olcsóbb, környezet barátibb irányba elmozdulni! Itt az ég világon mindenhez a többiek beleegyezése kell. Plusz az ember teljesen kiszolgáltatott a közösség hülyeségének. Egy földszinti lakót miért zavar, ha a tető beázik? Ő egyből hívja az ablakost, ha a hülyegyereke befocizza a lépcsőházi ablakot. Fájlalja, ha visszaáramlik neki a szennyvíz a lakásába, azt is egyből intézi! De minden másért könyörögni kell. Szerintem több mint belefáradtam a pudványokkal folytatott közelharcba.
7. Nincs már kihez: Középkorú vagyok, egy külső körülmény által meghatározott helyen laknom akkor "kell", ha a hazaérésem előtt vár olyan élethelyzet, ami miatt és akihez mennék! Ha van bármilyen szerepe ebből a szempontból annak, hogy mennyi idő alatt érek oda  a szerettemhez! Hát én sajnos már nem sietek senkihez, mert nem maradt élő hozzátartozóm, akihez még fel szeretnék menni mielőtt hazaérek ... Neked meg van, még sem mész fel, szerintem nem tudod mit cselekszel! Na, így nekem totálisan mindegy, hogy melyik településen és annak melyik szegletében élek majd! Na persze a normalitás határain belül vegyük a mindegy fogalmát. 

Összefoglalva, a vázolt kritériumok egy objektumra utalnak, ami legalább két szobás, száraz pincerekesszel, vagy plusz tárolóhelységgel rendelkezik és garázzsal ahova be tudunk állni a szegény csillag alatt alvó hajléktalan autómmal! Ez a feladat, erre kerestem egy ingatlant a meglévő helyett...