Üdv a nyájasnak éppen nem mondható olvasónak (azért az egyesszám, mert összesen egyetlen olvasóval kalkuláltam, nevezett Mamuttal), neki írom majd ezt az elektronikus naplót! Ha esetleg még is betéved a "valakimás", akkor tartozok magyarázattal: A szerző ismert (Szergej), a további blogjaim és írásaim ismertek (Mellonta Tauta, Retro Tauta, Nylontetű, egy kis ez egy kis az és most ez). Az alapfelállás az, hogy a több mint négy évtizedes élésem egy kisvárosban, annak is belvárosában, annak is egy társasházában és annak pedig az egyik emeletén megtörtént. Ennek kicsúcsosodása még az ehhez kapcsolódó másfél évtizedes napi szintű fővárosba történő ingázás is. Ettől az egész élésmódtól nagyon besokalltam! Lehet ezt mindenféle jelzővel illetni (kaptam is vastagon), "életközepiválság", "teljesen idióta", "jó dolgában nem tud mit csinálni", "unatkozik" stb. Kezdetnek nagyon sűrű lenne ennek a miérteknek a feltárása, úgyhogy elég ennyi: Kialakult a nyűglődés csimborasszója, átmeneti megoldások születtek, ennek ellenére továbbra is nyűglődés van és eljött az a pont amikor már elég... nem várok tovább, elég! 
Amikor ezt felismertem (több éve érlelődött már) kezdetem keresni a megoldást! A végkövetkeztetésem az lett, hogy HÁZBA akarok költözni! Házba az "ingatlanlufi" kellős közepén! Házba akkor, amikor a Gyurcsányiféle váccság óta nem, vagy alig épültek új ingatlanok! Ennek minden következményével. És ha már házba? Akkor persze lettek általam felállított kritériumok, amikben nem vagyok hajlandó kompromisszumot kötni! Érdekes, vajon a környezetem miért gondolja rólam azt, hogy ez az egész akció lehetetlen agyrém részemről? :) Viszont az általános elképedésből és felhördülésből tudom, hogy valószínűleg most hozhattam meg életem, számomra legnehezebb, de még is legjobb döntését! Ami ennyi embernek nem tetszik, az csak és kizárólag jó lehet! :-) Nem polgárpukkasztási okból lehet az, hanem azért, mert ez nem a sokat emlegetett apró lépés, hanem hipertérugrás... Hipersebesség egy olyan cél felé, amit lehet, hogy soha nem mondtam még ki, és jó ha a hipofízisem mélyén lebegett eddig... A címválasztás pedig azért, mert a poszt elején említett első számú olvasóm, amikor meghallotta mi a tervem, közölte velem: "szerintem unatkozol, azért akarsz tátott szájjal beszaladni a f@szerdőbe! avagy Szergejgazda kalandjai". Jó kis cím, meghagyom, amíg nem találok jobbat ...

Mi lesz a blog tervezett témája? :-) Biztosan lesz a "miérteket" firtató poszt, hamarosan. Aztán lesz szó arról a lehetetlen helyzetről, ami kis hazánkra oly jellemző, hogy mi a milliomos "nagyoncsórók" országa lettünk a rendszerváltást követően és ez nekünk rossz. Aztán taglalni fogom a jódöntés-rosszdöntés főbb kritériumait, az ingatlan vásárlási nyűgöket, a banki finanszírozhatóság kérdését. Tegyük fel aláírásra kerül a szerződés eladó és vevő között és elindulhat egy meglehetősen rögösnek mutatkozó finanszírozási, kiköltözési, felújítási, beköltözési procedúra... Nagyon remélem, hogy a későbbiekben a megvalósulások tükrében végre írhatok majd olyanokról, ami az egésznek számomra a lényege lenne! Hozzáépítésről, átépítésről, fűtésről, utólagos födémszigetelésről, utólagos homlokzatszigetelésről, passzívház kísérletről, hőszivattyúról, napkollektorról, napelemekről, különböző automata vezérlésekről. Szabadtéri edzőteremről, kemence építésről, cserépkályháról, nyári konyháról, konyhakertről, gyümölcsfákról, befőttekről, menhelyről mentett kutyákról, macskákról, tyúkólról. Meg úgy egyáltalán minden marhaságról, ami egy házban történhet egy Szergejjel. De akár arról, ahogy esténként kiülök a kávém mellé pipázni a kertem Zen részébe. Szóval végül is rólam szól ez is, egy erősen specifikált énblogot indítottam ismét ...