Üdv a nyájas olvasónak! A címben megjelöltem egy problémakört, több generációt nézve (nagyszülők, szülők, én). A megélhetés mint trauma, a spórolás mint trauma és a legnagyobb anyagi jellegű trauma, az ingatlan szerzés és esetleges hasznosítás. A poszt túl hosszúra nyúlt, és általános bevezetőnek is szükségét éreztem, ezért bontottam két részre. Szóval a család anyagi döntései már befejezett tények, utólagos értékelésük pedig viszonylagos. Az is, hogy én miket sorolok a rossz döntések közé... Utólag mindenki tud okos lenni, meg utólag már minek... Ami miatt ez még is érdekes számomra, hogy háta ki tudok alakítani magamban (gyakorlati szinten) egy másfajta anyagi szemléletet.

Utalás a "30as nyugdíjas" Facebook koprodukción 2017 szeptember 7-én megjelent jegyzetre. Akit érdekel, azt a címet keresse, hogy "Így lehet 3 gyerekkel korai nyugdíjat teremteni". A cikk merőben más szemléletet hordoz a vagyonelemek kezelésével kapcsolatban, mint amivel én magam (neveltetésemből adódóan) rendelkezem. Az általam elolvasott "hú de sikeres vagyok, hú de meggazdagodom" típusú írásokból eddig ez bizonyult a leghasznosabbnak.
Korai nyugdíjjal ebben a formában nem foglalkozom (középkorú vagyok, úgy ítélem meg a mostani helyzetemben már késő), de igényem van arra, hogy csökkenjen a havi fixtől függő bevételi kényszerünk.
Az illusztrációnak szánt kép tömören össze is fogja a problémakör lényegét. Nem a harácsolás a cél, hanem a család anyagi stabilitásának megteremtése (ha nincs), megtartása (ha van). Az országunk történelmi sajátosságaiból adódik, hogy amikor rokonaink elkezdték az életüket, akkor a mindenkori gazdasági, jogi, politikai környezet "eldöntötte", hogy sikerrel jártak ezzel, vagy sem... Szerencsére jelenleg nem ilyen gyászos a helyzetünk, mint mondjuk három generációval korábban.

Az alapfogalmak (nem én találtam ki) és kellenek:
Hogyan juthatunk jövedelemhez?

Aktív jövedelem - a munkavállaló az elvégzett munkája után havonta fizetést kap (maradjunk a bérből és fizetésből élőknél, mivel mi azok vagyunk). Definíció szerint a munkaerő ára, a hónapról - hónapra történő reprodukálásához szükséges összeg (lakhatása, rezsije, étkezése, ruházkodása) lenne... Azért mondom, hogy lenne, mert több generációt érintő probléma, hogy a kapott fizetés nem elegendő a megélhetésre. Illetve elég (más lehetőség úgy sincs) szűkösen, nagyon beosztva. Vagy utalva drága nagymamámra, aki a 60-as években kamu papírokkal dupla műszakot dolgozott, hogy eltartsa a családját... Fejlett országokban (mostanság itthon sem olyan ritka) többet keres a munkavállaló, mint amiből megél. A "megélni" szó relatív fogalom, kizárólag aktív jövedelem esetén az embernek meg kell tanulnia beosztani a rendelkezésre álló havi forrásokat. Nagyszüleim, anyámék és én is (más forrás nem lévén) aktív jövedelemből spóroltunk, nem túl hatékonyan. Állítólag ez nem nehéz! De én azt láttam (látom), hogy kizárólag az aktív jövedelemből tényleg művészet spórolni. Befizetem a csekkjeim, kajámat, útiköltséget, ezt-azt és vége is. Aki elkezd többet keresni, általában többet is költ majd. A gazdasági környezetünk sem állandó (infláció, pénz vásárlóértéke stb.). Havi 1 milliós nettó fizetést is fel lehet nyom nélkül élni, ha magasabb igényt hoz magával. Másnál meg azt láttam, hogy csekély összegből is tudott spórolni. Mindkét esetnek az a közös jellemzője, hogy ha nem áll munkába az illető, akkor hamar éhen hal, tehát a bevételi kényszere szoros.

Anyagi tartalék - tegyük fel, hogy éppen nincs száguldó infláció (ugye? kedves Antall-kormány...), a havi megélhetéshez szükséges összeg kiszámolható, viszonylag állandó. Ha rendelkezünk ennek az összegnek a többszörösével (amihez már tartósan nem kell hozzányúlnunk), akkor a bevételi kényszerünk lazul, ez ad egyfajta biztonságérzetet az embernek. Azért, mert ha valami beüt (baleset, tartós betegség, munkanélküliség) akkor át tud vészelni pár hónapot. Na ez az, ami az itt élő embereknek alig, vagy egyáltalán nincs. Ennek okaként a több generációt érintő traumákat, a hosszú ideje reálértéken alacsony béreket és a rendszerváltást követő fogyasztói társadalom sajátosságait jelölném. A felső középosztály, vagy a gazdagok világának vizsgálata nem érdekes számunkra, mert nem tartozunk közéjük ... Tévesnek ítélem azt a hozzáállás, hogy "egyáltalán nem teszek félre, mert csak havi pár ezer menne". Tárgyhóban az ember amúgy sincs beljebb annyival, de hosszú távon még jól jöhet, ezért érdemes megpróbálkozni az anyagi tartalék képzésével.

Passzív jövedelem - valamilyen előzmény befektetés (ráfordított munka, vagy pénz) az aktív jövedelmen felül hozz nekünk plusz jövedelmet. Ezt, ha olyan jellegű, félre téve hosszú távon jelentőssé is válhat.
Legális példák passzív jövedelmi forrásokra:
- bankbetét (fogalmilag az lenne, a kamat lekötés idejétől függően 0,1 - 1%)
- állampapír (fogalmilag igen, a kamat lekötéstől függően 2 - 5%)
- jogdíj szellemi termék, szabadalom után
- ingatlan bérbeadás, (egyik olyan passzív jövedelem, ami tartósan képes évi 5-6%-ot hozni)
- földalapú támogatások (szintén ingatlan tulajdonhoz kötött)
- tőzsdei papírok adása-vétele közötti árfolyamkülönbség
- osztalék vállalkozás, vagy részvény után
- saját mezőgazdasági, ipari termék, szoftver (ez fából vaskarika, mert ezzel dolgozni kell, tehát akár az aktívhoz is besorolható)
- lakáskassza, nyugdíjpénztár, egészségpénztár (hosszú távú és speciális célú megtakarítások, ami passzív jövedelemnek is felfogható)

Passzív vagyonelemekről:
Hosszú távon általában változnak a passzív jövedelem keletkeztető vagyonelemek tulajdonságai.
Nagymamámnak például soha nem volt banki jellegű (postai takarék, takarékszövetkezeti, bankbetét, állampapír stb) megtakarítása. Anno a nővére a második világháborút követő hiperinflációkor az eladott közös házuk (örökség) árát bukta el a pengő alapú bankbetétének elértéktelenedése miatt.
A szüleim generációja már másképp állt ehhez, ők próbáltak ilyen módon is megtakarítani, bár alig adtak rá kamatot. A 90-es években például kifejezetten jók voltak a betétek, takarékjegyek, állampapírok kamatai (Antall-kormány ismét... ami elment az inflációval, az nem feltétlen jött itt vissza). Most 2018-ban láthatóan pocsék a kamat. Mondjuk akinek van 1mFt-ja 5 évre lekötött állampapíron 5% kamatot tud realizálni (ami meglátásom szerint még az 5 évi inflációt sem követi).
Az ingatlan bérbeadás több generációra visszatekintve mindig hozna (ha lenne). Ez a mindenkori legdrágább vagyonelem, ezért is jelöltem meg a szerzését traumatikus dolognak. Ez tűnik a legbiztosabb dolognak (a neve is az ingóság ellentéte). Nagyszüleimnek egyáltalán nem volt (ami volt azt elvette az állam, a testvérek elosztották egymás közt, kiforgatták belőle egymást, eldorbézolták) ingatlan vagyona. Szüleim generációja már tudott vásárolni ingatlant és mi is (a kamatemeléses és devizahiteles traumáktól tekintsünk el most). De ez még mindig "csak" az az ingatlan, amiben élünk, ennek okán bérbe adni nem tudjuk.
A tőzsdéhez, osztalék részvényekhez is kezdőtőke kellene, ráadásul érteni is kéne hozzá, nyomon is kéne követni. Az átlag polgárnak, mint például én ehhez kicsi az affinitása.
Mezőgazdasági termékekkel kis mennyiség esetén is lehet számolni. Például most, hogy lett kertünk, késő őszig a zöldségek javát elvétve fogjuk csak venni, ez akár számszerűsíthető is lehetne.
Az utolsó kategória a hosszú távú öngondoskodás kategóriába eső megtakarítások eredménye lenne, aminek a sikerét - kudarcát nem tudunk két-három évtizedre előre. Közülük a lakáskassza a kakukktojás, ezt emelném ki, szerencsés esetben 10% körüli hozamával. Lehetséges alternatíva egy későbbi lakáscélra, mint egyszeri egyösszegű passzív forrás. Ismét megjegyzem, hogy leendő lakáscélra és valószínűleg nem befektetési célra kerül majd felhasználásra.
Jöjjön egy újabb felsorolás:
- van ingatlan, eladom - egyszeri készpénz bevételhez jutok,
- van készpénz, elköltöm - vagyonvesztés,
- van készpénz, bankban tartom - vagyonvesztés (infláció, negatív kamat), vagy jobb esetben értéket tart,
- van ingatlan, de üresen áll - értéket tart, közben amortizálódik,
- van részvény, eladom - árfolyam különbözetből nyereség vagy veszteség keletkezik és egyszeri bevétel,
- van részvény, osztalékot kapok - passzív jövedelem forrás,
- van ingatlan és kiadom - a bérleti díj passzív jövedelem forrás.
Ezt a felsorolást ezért tettem, hogy egyértelműen látszódjon, vannak olyan vagyonelemek, melyek passzív jövedelem keletkezésére alkalmasak. Ezek kapcsán szinten tartás / vagyongyarapodás jöhet létre! A másik csoportban viszont olyan vagyonelemek vannak, amit ha az ember felhasznál, vagyonvesztés lép fel.

Végezetül utalva a "30-as nyugdíjas" jegyzetére, azt fogalmazta meg, hogy a bérbeadásra vásárolt ingatlanok és a korábban elindított spórolás, a félretett kis összegű pénzecskék képezik a jelenlegi nagyobb megtakarításaik gerincét. Ezt már feszegettem párszor, hogy pénzük azoknak van, akik vagy spórolósak, vagy éjjel-nappal dolgoznak, vagy anno megláttak valamilyen lehetőséget és kihasználták, vagy valamilyen stratégia alapján haladnak előre és passzív jövedelemforrásokra alapoznak (pl. 30-as nyugdíjas).
A következő részben ilyen logikai elv mentén nézem meg a családom top négy, legrosszabbnak tűnő anyagi döntését, a véleményem nem teljesen szubjektív, mert anno átbeszéltünk ezeket és közösen is erre jutottunk...